Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Szent Korona eredete

 

Kép

 

 

.

 

Az ezredforduló hajnalán, 1001. január 1.-én koronázták királlyá Istvánt, Géza fejedelem fiát, a honfoglaló Árpád vezér leszármazottját.
I. István II. Szilveszter pápától kért és kapott koronát, amelyet Asztrik bencés főpap hozott magával. A koronaküldés tényét az első magyar forrásból, Hartvik püspök 1100 körül írott Szent István legendája támasztja alá. A XII. századból már arról is vannak adataink, hogy a koronázási jelvényeket (korona, palást, jogar, országalma és kard) Székesfehérváron a székesegyházban őrizték.
A "Szent Korona" elnevezés minden bizonnyal abból az áhitatból fakadt, hogy államalapító szent királyunknak a pápától kapott öröksége az, és mint olyan pótolhatatlan és felcserélhetetlen.
Történetileg 1256-ból való az első ránk maradt írott forrás, amely "Szent Koronának" nevezte. A középkor a királyi hatalom isteni eredetét vallotta. A király Isten kegyelméből való hatalmát, Krisztus földi helytartójától, a pápától kérte megerősíteni a korona által. A pápa által adományozott kettőskereszt pedig a királyok apostoli térítő munkáját ismerte el. A koronázások szertartása jórészt egyházi jellegű volt, a koronázást mindig egyházi főpap, először a veszprémi püspök, majd az
majd az esztergomi érsek végezte.

 

 

A Szent Korona útjának vázlatos története

 

A Szent Korona és a koronázási jelvények története szemponjából voltak nyugalmas és viszontagságos időszakok.
A tatárjárás idején IV. Béla király menekítette ki az országból. Spalato
IV. Béla halála után (1270), leánya Anna hercegnő révén II. Ottokár cseh királyhoz került.
Az Árpádok utolsó fiúági sarjának halála után, IV. Béla leányági leszármazottját a cseh Vencelt, 1301. augusztus 27.-én Székesfehérváron koronázták meg.
A pápa és az ország nagyjainak egy része vele szemben Anjou KárolytOttó bajor hercegnek (IV. Béla unokájának) átadta a valódi koronázási jelvényeket. Ottó egy csobolyba rejtve hozta magával a koronát, s bár útközben elvesztették, de visszafordulván az út porában megtalálták. Ottót 1307-ben László erdélyi vajda elfogatta és megszerezte tőle a koronázási jelvényeket. László vajdát végül is egyházi kiközösítés fenyegetésével kényszerítették a koronázási jelvények átadására. Igy 1310. augusztus 20.-án Székesfehérváron harmadszorra véglegesen megkoronázták Károly Róbertet. (Előtte ugyanis csak egy "szükségkoronával" koronázták meg.) A nehezen megszerzett koronázási jelvényektől nem is vált meg a király haláláig. (Split) városából került vissza a székesfehérvári kincstárba. támogatta, aki szintén rokon volt leányágon. 1305 októberben Vencel lemondott a magyar trónról és

Szent koronánk következő eltulajdonítása 1401-ben történt. Károly Róbertet fia, Nagy Lajos (1342-1382), őt leánya Mária, majd férje, Luxemburgi Zsigmond, magyar és cseh király és német császár követte a trónon (1387-1437). Őt vetik fogságba 1401-ben a magyar főurak és főpapok. A Szent Koronát magukhoz vették és az országot a Szent Korona joghatósága alatt kormányozták három hónapig. Majd az uralkodóval kiegyeztek és szabadon engedték. Ekkor került át a Szent Korona Budára, majd Esztergomba, ahol az érsekre bízták. Tőle vette át a királyi jelvényeket történelmünkben az első Habsburg, Albert magyar király, Zsigmond király veje. Ő vitette azután az újabb őrzőhelyre a visegrádi királyi várba. Innen történt meg a Szent Korona leggondosabban kitervelt eltulajdonítása.

Albert király özvegye gyermeket várt és tudta, hogy csak a Szent Korona birtokában biztosíthatja az utódlást. Udvarhölgyét, Kottanner Jánosnét bízta meg a korona megszerzésével, akinek sikerült a tervet végrehajtani. A királyné csecsemő fiát, V. Lászlót az ellopott Szent Koronával Székesfehérvárott megkoronáztatja. Közben a magyar rendek nagyobbik része a lengyel Ulászlót választotta királlyá egy régi szükségkoronával koronázván meg. Erzsébet királyné elhúnyt férje végrendeletét követve, fiát a Szent Koronával együtt Frigyes osztrák hercegnek -aki később német-római császár lett- adja át, mint a kijelölt gyámnak.
A Szent Korona középkori történetének ez volt a leghosszabb fogsága, 23 évig tartott.
Ulászló király 1444-ben történt elhalálozása után a magyar rendek elfogadták királyuknak V. Lászlót, akit 1452-ben csak fegyveres felkelés hatására bocsátott el Frigyes német császár. A Szent Koronát azonban nem adta ki a kezéből, mivel terveket szőtt a Habsburgok magyarországi uralmáról. 1457-ben V. László király váratlanul meghalt. Hunyadi Jánosnak, a legendás törökverő hősnek és nagyszerű államfőnek fiát, Mátyást 1458 január 24.-én a magyar rendek egyhangúlag uralkodójuknak választották. Hunyadi Mátyás az ország határainak védelme mellett legfontosabb törekvésének nyilvánította a Szent Korona visszaszerzését. Miután Frigyes német császár hívei többször is vereséget szenvedtek Mátyástól, 1463 júliusában kötött békeszerződésben megígérte a korona visszaadását. Emellett 80 ezer arany váltságdíjat is követelt érte. Az átvételre egy régi koronaőr öccse, Pálóczi László utazott Bécsújhelyre, aki az egyik zafír alig látható repedéséről kétséget kizáróan megállapította a korona valódiságát.
1464. március 26.-án Budára vitték, ahol nagy pompával megkoronázták Hunyadi Mátyást.

 

 

 

Kép