Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

Egy emberrel együtt ültem a vonaton. Minden állomásnál felállt, nagy várakozással kinézett az ablakon, majd az állomás nevét morogva leült a helyére.

Legalább már vagy négy alkalommal így tett, amikor a szomszédja nagy aggodalommal megkérdezte: Valami baj van, mert úgy látom, hogy nagyon aggódik valamiért?

Az ember ránézett és így szólt: Valóban az a helyzet, hogy már régen át kellett volna szállnom. Észrevettem, hogy ellenkező irányba utazok. De olyan jó meleg a vonat és nincsen sok utas…..

 

Te is az Egyház tagja vagy. Elgondolkoztál-e már azon, hogy miért? Csak megszokásból, haszonból, vagy pedig azért mert jól érzed maga benne? Tudnod kell, hogy neked is feladatod van az egyházban, nem ülhetsz tétlenül hiszen te is az egyház testéhez tartozol és éppen ezért nem lehetsz passzív!

(Bruno Ferrero nyomán)

 

 

Kiket jelöl az egyház kifejezés?

 

            Bizonyára már te is elgondolkoztál azon, hogy ki tartozik az egyházhoz, ki az alapítója, milyen célból létezik az egyház?

            A magyar „egyház” szó bibliai megfelelője az „ekklészia” (a görög ek-kelein, ’kihívni’ igéből) összehívást jelent. Népgyűlést jelent, általában vallásos jelleggel. Ezt a szót az Ószövetség görög fordításában leggyakrabban a választott nép Isten előtti összejöveteleire alkalmazták, főleg a Sínai-hegynél történt  összejövetelre, ahol Izrael megkapta a Törvényt, és Isten szent népévé tette őt. Önmagát ekklésziának nevezve a Krisztusban hívők első közössége ezen összejövetel örökösének tekintette magát. Benne Isten a föld minden határából „összehívja” a népet. Keresztény szóhasználatban az „egyház” szó jelenti:      1)a liturgikus közösséget

                                   2) a helyi közösséget

3) a hívők egyetemes közösségét.

Ez a három jelentés elválaszthatatlan egymástól. Az „egyház” az a nép, amelyet Isten az egész világból egybegyűjt, helyi közösségekben létezik, s elsősorban mint eucharisztikus összejövetel valósul meg. Krisztus szavából és testéből él, és így válik maga is Krisztus testévé.

 

Az Ószövetségben előkészített Egyház (ószövetségi előképek)

 

Az Egyház összehívása mintegy Isten válasza a bűn okozta káoszra. Isten népe egybegyűjtésének távolabbi előkészítése Ábrahám meghívásával kezdődik, akinek Isten megígéri, hogy nagy nép atyjává teszi. A közvetlen előkészítés Izraelnek, mint Isten népének kiválasztásával kezdődik. Izraelnek, kiválasztása által, az egész emberiség jövendő egybegyűjtésének jelévé kell lennie. Az Ószövetség a hívő közösséget a szövetség gondolata alapján is értelmezte. Az Ószövetségben Noé, Ábrahám, Mózes, Dávid és Jozija nevével kapcsolatban beszélhetünk szövetségről. A fogság idején különösen is hangsúlyossá válik az új exodus, Izrael újbóli összegyűjtése. Már a próféták vádolták Izraelt, amiért megszegte a szövetséget és úgy viselkedett, mint egy parázna nő. (Ez 10, Óz, Jer). Az Ószövetségben az ekklésziához a következő jellegzetességek társultak:

1)      Jahve hívta össze

2)      Jahve jelen van benne

3)      Törvényt hirdetnek benne

4)      Az ekklészia áldozatot mutat be a szövetség megerősítésére (Kiv 19,3; 19, 18-20; 24 3-8)

 

Az Újszövetségben előkészített Egyház

 

Az egyház megjelölésére használt képek és fogalmak az Újszövetségben nagyon sokoldalúan  mutatják be Istennek és az ő népének kapcsolatát. Az Egyház itt úgy szerepel, mint Isten népe, mint Krisztus misztikus teste vagy mint a Szentlélek temploma.

Az ApCsel 7,38 (István beszéde) az ekklészia szóval jelöli sínai közösséget, amely a törvényt Mózestől kapta az angyal által. Jézus megjövendölte a templom pusztulását (Mt 24, 15 kk), ugyanakkor Péter vallomására adott válaszában az ekklészia szót használta (Mt 16,18). Az Egyház mindenütt elterjedt, mindig konkrét történelmi és társadalmi formában, a történelemben gyökerező közösségként mutatkozott meg, tagjai a Názáreti Jézust Üdvözítőjüknek vallották, Isten választottainak és meghívottainak tekintették magukat. Ennek a közösségnek a léte történelmi tény. Jézus az Egyházhoz való tartozást is biztosította, mégpedig a keresztség, a Szentlélek adományai és az eucharisztia által.

 

Az Egyház alapítása

 

Sok kritikus tette fel azt a kérdést, hogy Jézus valóban akart egyházat alapítani? Az Egyház mindenkori meggyőződése, hogy Jézus nemcsak az Egyház alapja, hanem ő maga Egyházat akart alapítani, és ténylegesen meg is alapította. Az Egyház Jézus szabad döntéséből született (DH 3302k) és annak az ajándéknak köszönheti létét, amelyet Krisztus élete odaadásával a kereszten végbevitt. Jézus szavai és tettei egyértelműen jelzik egy az ószövetségi közösségtől különböző csoportnak, az Egyháznak a létrehozását. Jézus ezen szándékát legfőképpen a következő tettei és szavai jelzik:

1)      a 12 apostol kiválasztása – ők lesznek az új Jeruzsálem alapkövei is.

2)      Péter vezető szerepének kijelölése – ez döntő jelentőséggel bír, mivel Jézus ígéreteit hordozta, hogy reá fogja építeni egyházát. Kiemelt voltát jelzi meghívása és nevének megváltoztatása is.

3)      Az eucharisztia alapítása és ünneplésének elrendelése – amikor szeretett jegyesére az Egyházra bízta halálának és feltámadásának emlékezetét.

 

1.      Az Egyház Isten népe

 

Isten az embereket nem egyenként, minden társas kapcsolat kizárásával akarta megszentelni és üdvözíteni, hanem egy néppé tette őket, amely őt igazságban megismeri és szentül szolgál neki. Így tehát a zsidó népet kiválasztotta, tulajdon népévé tette és szövetséget kötött vele valamint fokozatosan oktatta azáltal, hogy e nép történelmében önmagának és akaratának tervét kinyilvánította és a népet magának szentelte. Mindez azonban csak előképe volt annak az új és tökéletes szövetségnek, amely majd Krisztusban köttetik meg. Ezt az új szövetséget Krisztus hozta létre, a zsidókból és a pogányokból hívta meg a népet, amely nem test szerint, hanem lélekben alkotott egységet. (Róm 8,9)

A legkorábbi keresztény közösség tehát a megváltottak seregének tartotta magát, akiket Isten az eszkatológikus végidőkben, az eljövendő országra tekintettel választott ki és gyűjtött össze Isten szent maradékául. Szent Pál is a jeruzsálemi keresztényeket szenteknek nevezi. (Róm 15,25; 1Kor 16,1; 2 Kor 8,4, stb.). Ennek a népnek a sajátosságai közé tartozik, hogy nem a testi születés által válik valaki e nép tagjává, hanem a hit és a keresztség által. Küldetése pedig az, hogy „a föld sója és a világ világossága” legyen.

 

2.      Az Egyház Krisztus teste

 

Jézus mindig egy nagyon bensőséges kapcsolatról beszél közte és azok között, akik követik őt: „Maradjatok meg bennem, és én tibennetek….Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők” (Jn 15, 4-5) és meghirdetett egy titokzatos, valóságos közösséget a saját teste és a mi testünk között: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad, és én őbenne”(Jn 6,56). Amikor látható jelenléte elvétetett a tanítványoktól, Jézus nem hagyta őket árván. Megígérte, hogy velük marad az idők végezetéig és elküldte nekik Lelkét, így a Jézussal való közösség még intenzívebbé vált, lelkének közlésével ugyanis testvéreit, akiket minden nemzetből hívott össze, titokzatosan testévé tette.”

A Krisztus teste gondolat csak a Szent Pál leveleiben jelenik meg. A Kolosszei és az Efezusi levél már úgy beszél Krisztusról, mint aki a test feje, s a tagok neki alávetettek (Kol 1,18; 2,19; Ef 5,23).

Az Egyháznak a testtel való összehasonlítása megvilágítja a Krisztus és az Egyház közötti bensőséges kapcsolatot. Az Egyház nemcsak körülötte gyűlik össze, hanem benne, az Ő testében egyesített. Teológiai értelemben tehát jelentős, hogy a „Krisztus-teste” elképzelés biztosítja a közösség primátusát az egyes keresztények előtt. Az Egyház testében minden tagnak megvan a feladata és szerepe ami képességeink különbözőségétől függ. (1Kor 12, 12-31)

 

3. Az Egyház a Szentlélek temploma

 

Ami a szellemünk, azaz a lelkünk a tagjainak, a a Szentlélek Krisztus tagjainak vagyis Krisztus testének, ami az Egyház. A test minden része mind egymással, mind a magasztos fővel kapcsolatban van, mert a Szentlélek teljesen a Főben, és teljesen az egyes tagokban van. A Szentlélek az Egyházat „az élő Isten templomává” teszi. (2 Kor 6,16).A Szentlélek sokféle módon tevékenykedik az egész test épülésére a szeretetben:

1)      Isten igéje által, akinek hatalma van építeni

2)      A keresztség által, mellyel ő alkotja Krisztus testét

3)      A szentségek által, melyek gyarapítják és gyógyítják az Egyház tagjait

4)      Ajándékai által, melyekkel készségessé tesz minket hívőket a különféle tevékenységek és feladatok vállalására.

Aqinói Szent Tamás a Szentlélek szerepét az Egyházban az analógia alapján megegyezőnek tartja a léleknek az emberi testben betöltött szerepével, s ezért fogalmazza meg, hogy a „Szentlélek az egyház lelke.” VI. Pál pápa „legfőbb munkálónak” nevezi a Szentlelket, aki Pünkösd napja óta megszenteli és megjeleníti az egyházat. Felépíti és bevezeti a világba, valamennyi tagját eltölti az isteni élettel, és megadja számukra azokat a különleges kegyelmeket, melyekkel képesek az egyházban és a világban tevékenységüket kifejteni.

 

Tudod-e?

 

-         Szent Péter utóda a pápa Róma püspöke is egyben, az örök és látható őseleme az egységnek, mind a püspökök, mind a hívők sokaságában. A római pápa tisztsége folytán Krisztus helyettese (vicarius Christi) és az egész egyház pásztora.

-         Az első katakombákat a keresztények találkozóhelynek használták, majd később az I. És IV. Század között temetkezési célokat szolgáltak. A Rómán kívül fekvő Szent Callixtus katakomba 20 km hosszan kanyarodik a föld alatt. A pápák kriptájában a kereszténység első századainak több pápája is nyugszik.

 

 

 

Dokumentum

 A mű elkészülte után – melyet az Atya a Fiúra bízott, hogy elvégezze a földön (vö. Jn 17,4) – pünkösdkor elküldetett a Szentlélek, hogy szüntelenül megszentelje az Egyházat, s így a hívőknek Krisztus által az egy Lélekben megnyíljék az Atyához vezető út (vö. Ef 2,18). Ő az élet Lelke, azaz az örök életre szökellő víz forrása (vö. Jn 4,14; 7,38--39) , aki által az Atya a bűnnek meghalt embereket élteti, míg végül halandó testüket föltámasztja Krisztusban (vö. Róm 8,10--11). A Lélek az Egyházban és a hívők szívében mint templomában lakik (vö. 1Kor 3,16; 6,19), imádkozik bennük és tanúságot tesz a fogadott fiúságról (Gal 4,6; Róm 8,15--16.26). Az Egyházat, melyet elvezet a teljes igazságra (vö. Jn 16,13) és összefog a szolgálatban és a közösségben, különböző hierarchikus és karizmatikus ajándékokkal látja el, irányítja és ékesíti a maga gyümölcseivel (Ef 4,11--12; 1Kor 12,4; Gal 5,22). Az evangélium erejével megfiatalítja az Egyházat, szüntelenül megújítja és elvezeti a vőlegénnyel való teljes egyesülésre. A Lélek és a menyasszony ugyanis azt mondja az Úr Jézusnak: Jöjj el! (vö. Jel 22,17).”

(Lumen Gentium, 4.)